Visszatért a sífutáshoz Gombos Károly, aki megnyerte a márciusban rendezett Országos Bajnokságot Masters kategóriában. Ez a tény önmagában is jó formára utal. Ha hozzátesszük, hogy három tanítványával együtt négy érmet szereztek új klubja, a Merkapt-Mekler László SE számára, akkor az OB-s szereplésük kiemelkedő teljesítménynek mondható. Egykori olimpikonunkkal a sikerről, a visszavonulása óta szerzett tapasztalatiról, és a tervekről beszélgettünk.

-          Az utóbbi években nem láttunk versenyeken, gyakorlatilag az aktív versenyzéstől visszavonultál. Mi történt veled az utóbbi évek alatt?

-          Igen, visszavonultam, a 2017-es biatlon világbajnokság óta nem indultam versenyeken, vagyis ennek már 5 éve. De azóta is sífutok, ám többet tudtam freeride-olni, túrázni, és ezek a tevekénységek kiegészültek a hegymászással, valamint a jégmászással. Egy nemzetközi hegyivezetői képzésnek is a végére értem, amely egy hosszú és nehéz procedúra volt, számtalan megmászott sziklás és jeges utat kell teljesíteni, hogy az ember felvételt nyerjen erre a képzésre. Csaknem 120 gyakorlati napon vagyok túl, van egy úgy nevezett aspiráns státuszom, és rövidesen be kell bizonyítanom, hogy valós kliensekkel is jól végzem ezt a tevékenységet. Utána képzett hegyivezető leszek, és a végzettségem feljogosít majd arra, hogy bármely alpesi országban, bárhova, bármilyen nemben a hegyre tudjak embereket vinni, legyen az sziklamászás, jégmászás, freeride, bármilyen extrém sítúra. Ez egy régi álmom volt, és most úgy néz ki, kezd valóra válni.

-          A dunavarsányi Merkapt-Mekler László Sport Egyesületben sífutó szakosztályának vezetője lettél. Hány tanítványod van?

-          Úgy alakult, hogy a Merkaptnál azok, akik kajakozni jártak, eljöttek hozzám sífutni, és akadtak közülük, akik tehetségesnek bizonyultak ebben a sportágban is. Németh Szabolccsal, a Merkapt-Mekler László SE kajak-kenu szakosztályának vezetőjével arról beszéltünk, érdemes lenne létrehoznunk a sífutó szakosztályt, hogy a kajak-kenu versenyzők megmutassák, milyen erősek és ügyesek. Így megalakítottuk a szakosztályt, és felkészültünk az országos bajnokságra. Van olyan gyerek, aki egészen régóta műveli kiegészítősportágként a sífutást, de a technikája nem megfelelő. Nekik sokat tudok segíteni.
Adolf Balázs, aki világbajnok lett maratoni kenus számokban, az olimpiai 1000 méteres számban is dobogón végzett a vébén, meg előtte Fejes Danival a tokiói olimpián a 10. helyet szerezték meg, ők ketten is egész ügyesen sífutnak már, csak nem tudtak elindulni a sífutó országos bajnokságon. De szerintem retteghet a mezőny, ha ők megjelennek, mert rendkívül felkészült gyerekek, nagyon jó motorral. Már csak a technikájukat kell finomítani. Egyébként, akikkel az OB-n részt vettünk, azoknak a fiataloknak az edzője Pétervári Pál. Ezek a fiatalok máshol kenuznak, ennek ellenére a Merkaptba igazoltak sífutónak, ezzel is mutatva, hogy mennyire szerettek volna elindulni a sífutó OB-n, és hogy nagyon motiváltak. A fiúknak sikerült megmutatniuk, hogy felkészültek, és micsoda előnyük van fizikailag a magyar korosztályos mezőny többi tagjával szemben. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy mind az én tanítványom, én csupán a sífutó tudásukon próbálok finomítani. Mert ugye ők a többlet állóképességi munkát a kajak-kenuban végzik, ahol futnak, úsznak, kerékpároznak, és természetesen sokat vannak a vízen. Ettől a szezontól a nyári edzésprogramjukba is tettek sífutást, mivel ez a sportág jó hatással volt a teljesítményükre, ami mindenképpen jó hír. Egyébként van még 2 tehetséges, fiatal triatlonista lány is, ők sem tudtak elindulni az OB-n más elfoglaltság miatt. Szóval 8-10 versenyzőről beszélünk, akikkel foglalkozom.

-          A sífutó OB-n te is elindultál a Masters versenyzők között és győztél, a tanítványaid ifjúsági kategóriában az első három helyezést szerezték meg. Milyen volt újra versenyezni?

-          Az én elindulásom az OB-n azért alakult így, mert azt hittem, egy mezőnyben indulunk a fiatalokkal, és testközelből akartam nézni a versenyzőimet, de, amikor kiderült, hogy külön indulunk, már megvolt a nevezésem, és úgy gondoltam, nem illik visszakozni. Nem is tudtam, hogy én már Mastersnek számítok, de mivel elmúltam 40 éves, az élet odasorolt. Örülök, hogy győztem, meg annak is, hogy a felnőtt mezőnyben hatodikként sikerült beérnem a célba. Jó érzés volt újra versenyezni.

-          Hogyan készültök a nyár folyamán?

-          A csapat programját úgy tervezzük, hogy ősztől figyelem, pontosan hogyan készülnek a télre a tanítványok, és a téli időszakban segítem majd őket. A nyári munkába beleszólni nem nagyon szeretnék, maximum annyiban, hogy megmutassam, hogy kell a sírollerrel edzéseket végezni, technikázni.

-          Mi a célotok a következő idényben, és hosszabb távon?

-          A fiatal versenyzőkkel az ifjúsági téli olimpián való indulás lehet a cél, a felnőtteknél nem titkolt szándéka néhány versenyzőnknek, hogy a téli olimpiára kiharcolja az indulás jogát. Ehhez még sokat kell fejlődniük klasszikus stílusban is, korcsolyázó stílusban már egészen közel vannak a jóhoz. De ilyen motorral, amivel ezek a lányok és srácok rendelkeznek, ez a cél könnyen megvalósítható.

-          Korábban a sport mellett a borászat volt a civil foglalkozásod. Erre a foglalatosságra jut még időd?

-          A franciaországi borászmunkával felhagytam, tavaly voltam kint utoljára. Idén már itthon szeretnék bort készíteni, méghozzá a Szent György hegyen. Kizárólag ökológiai gazdálkodásból származó szőlőből készítünk majd natúr borokat.