Egy évvel ezelőtt búcsúzott el élsportolói pályafutásától, és néhány hét elteltével már a biatlon pálya másik oldalán, edzőként kezdte el a munkát. Eseménydús szezont tudhat maga mögött az azóta szövetségi kapitánynak kinevezett Szőcs Emőke.

- Hogyan változott az életed az elmúlt egy év alatt, mióta befejezted az aktív versenyzést?

- A 2018-as évben még aktív versenyzőként olimpián és világkupákon versenyeztem. 2018 márciusában 23 év után döntöttem úgy, hogy az élsportot ebben a formában befejezem, és másképpen, vagyis edzőként és más formában szeretném az északi sísportot szolgálni. Kolozsváron végeztem a testnevelési egyetemen, ahol síre szakosodtam, a mesteri diplomát is ott szereztem meg, valamint edzői diplomám is van. Mindig is érdekelt a sport elméleti oldala, fontosnak tartottam, hogy az élsport mellett a tanulás is helyet kapjon. Ezen kívül számos alkalommal nyílt lehetőségem nemzetközi képzéseken részt venni, amit a Magyar Sí Szövetségnek köszönhetek, ezért is érzem azt, hogy a tudásommal a magyar sísportot szeretnem segíteni.  Az út kicsit rögösen indult, a szövetségben lezajlott, úgynevezett belháború miatt, de a sportolókkal egyetértésben tavaly nyáron mindezek ellenére elkezdtünk közösen dolgozni. Azt tapasztaltam, hogy a sportolók lelkének az ápolására és az önbizalmuk megerősítése volt a legnagyobb szükség.  Persze ehhez kellett az is, hogy lássák a hosszútávú edzésprogramot. Emellett megfogalmaztuk a céljainkat, tudjuk, hogy hova szeretnénk eljutni, és azt hogyan tesszük.

- Milyen eredményeket hozott a versenyidény?

- A szezon nehéznek bizonyult mindannyiunk számára, nagyon megterhelő volt mind lelkileg, mind fizikailag, de nagyon sokat tanultunk, és örültünk a lehetőségeknek. Úgy érzem, nagyon sokat fejlődtek a versenyzők és én is. A szövetség támogatott, ezért úgy érzem, egy valódi biatlon szezont tudunk magunk mögött. A versenyeket táborok kötötték össze, valamint fizikai felmérők. A szezonban az jelentett könnyebbséget, hogy a csapat nagyon együtt tudott dolgozni, egymásnak sokat segítettünk, így a nehéz napok is mindig jó hangulatban teltek. Ha az elmúlt szezont nézem, a versenyzők kivétel nélkül mindannyian jól teljesítettek önmagukhoz képest. Számomra ez volt a legnagyobb öröm. Azt láttam rajtuk, hogy a motiváció egyre növekszik bennük, és ők is elhiszik, hogy mi magyarok is képesek vagyunk messzire jutni ebben a sportágban. 

- Nem hiányzik a versenyzés?

- Az elején hiányzott, de nagyon rövid ideig. Minél jobban szaporodtak a teendők, annál nagyobb kihívássá vált az edzői munka, így a versenyzésre egyáltalán nem gondoltam már. Csakis azzal voltam elfoglalva, hogy biatlonosainkkal mindent megtegyünk a jó eredményért, és hogy mindenük meglegyen, ami ehhez hozzásegíti őket.

- Milyen célokkal indul a következő felkészülési időszak?

- A jövőben a legnagyobb célkitűzésünk ismét a világbajnokságon való részvétel és a minél jobb szereplés. Ott szeretnénk lenni, és most már jobb eredményeket hozni, mint idén. A nyári világbajnokság is szerepel a programunkban, de a csúcsformát nem akkora tervezem. Elkészült már a nyári felkészülésünk teljes terve, ciklusokra lebontva. A versenyzők látják, melyik hónap, hét, nap miről fog szólni számukra, azt már most tudjuk, hogy szeptember végéig hány óra edzésünk lesz. A munka az alapozással kezdődött április végétől.

- A versenyzői múltadból mit tudsz leginkább kamatoztatni, amivel segíted őket?

- Nagyon sok mindent. Főleg a legapróbb dolgokban tudok a segítségükre lenni. Például abban, hogy mi az, amivel mindenképp kell foglalkozni, és mi az, amit -a leghamarabb el kell engedni. Ezeknek a tudatos kezelését próbálom átadni nekik, és apró kis trükköket is megosztok velük. Én évekig egyedül edzettem, és ez sok mindenre megtanított, most annak az időszaknak a tapasztalatait kamatoztatni tudom. Talán a leghasznosabb, hogy megismerjék, hogyan élik mindennapjaikat a profi versenyzők.  Ezt az életmódot, életstílust tudatosítom bennük, mert erről eddig valójában keveset tudtak.
Sokat dolgoztak eddig is az itthoni, egyesületi edzőikkel, és a szüleik is támogatták őket céljaik elérésében, amire lehet alapozni, de még nagyon sok munka áll előttünk.

Ami meglep, hogy egyáltalán nem kapunk segítséget az egykori válogatott edzőktől, sőt... úgy érzem, annak örülnek inkább, ha nem születik jó eredmény. Kicsit furcsállom ezt, hiszen az ember azt gondolná, hogy akik ezt a sportágat szerették, azoknak ugyanolyan fontos marad, és biztatják a fiatal versenyzőket, motiválják őket. De, ha már ez így alakult, talán így végképp egy teljesen új, friss és fiatal mentalitással végezzük a munkát, ami nagyon kell már Magyarországon ennek a sportágnak. Persze vannak kivételek az edzők között, akik ma is a fiatalokat toborozzák, és megszerettetik velük a biatlont.