A mögöttünk álló szezont másként élte meg Panyik Dávid, aki ezúttal már nem válogatott biatlonosként járt versenyről versenyre. Hogy milyen volt nem élsportolóként, hanem dolgozó emberként megélni ezt az időszakot és hogy milyen élményeket szerzett az elmúlt hónapokban, arról is beszélgettünk Dáviddal.
- Egy kicsit szokatlan volt eleinte, hogy már nem válogatott biatlonosként élem a mindennapjaimat, de ezzel egyben nagyon izgalmas is. Eddig is dolgoztam, de nem főállásban, így az új munkahely egy másféle kihívás volt számomra. Nagyon nagy hiányérzetet hagyott bennem, hogy nem edzek annyit, amennyit az előző évben. Ezzel ellentétben a munkám része jelenleg is a sifutás, szóval mondhatjuk, egyik szemem sírt, a másik nagyon örült.
- Járod a világot. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél eddig?
- Éppen, hogy csak egy éve dolgozom az Atomicnál, de azt kell mondjam, nagyon sokat tanultam és tapasztaltam ebben az egy évben. A munkám pontos meghatározása a következő: a sifutó cipők kutatásáért és fejlesztéséért felelős projekt menedzser. Én vagyok felelős azért, hogy a legújabb sifutó cipők időben a megfelelő minőséggel és a megfelelő áron legyenek kifejlesztve, és hogy minden rendben legyen a gyártás során. Természetesen ez azt jelenti, hogy nekem kell tesztelni a cipőket is. Az új sífutó cipők fejlesztése mellett részt vettem a világkupás versenycsapat munkájában is, és több Sífutó Világkupán jelen voltam az Atomicot képviselve, olyan emberekkel dolgoztam együtt, mint Simen Hegstad Krüger, vagy az idei év női Vilagkupa összetett nyertese, Tiril Udnes Weng. Jelenleg pedig Vietnamban vagyok, hogy véglegesítsem a 2024-ben piacra dobni tervezett cipők mintáit, ugyanis itt gyártjuk a cipőket. Ez az első évjárat, amit már én menedzseltem az elejétől kezdve.
- Mennyit tudsz sportolni a munka mellett?
- Természetesen az edzés és az élsport még mindig szem előtt van, de tavaly nyáron az elsőszámú prioritást az új munkahely élvezte. Fontosnak tartottam, hogy minél hamarabb betanuljak, beilleszkedjek és megfelelő minőségű munkát végezzek, mert ez az első lépés annak a bizalomnak az elnyeréséhez, ami lehetővé teszi a jövőben a versenyzésemet. Sokat segíti a helyzetemet, hogy nekem kell tesztelni a cipőket és gyakran kell a versenyzőkkel eljárnom cipőt próbálni. Ennek következtében sikerült 13-14 órás edzéshetet is megcsinálom 40 órás munkahét mellett. Bár nem volt egyszerű, de a jelenlegi fizikális állapotomnak ez bőven több mint elegendő a fejlődéshez.
- Ha jól emlékszem, a szezonban rajthoz álltál versenyen. Mi volt a célod az indulással?
- Összesen három biatlon versenyen indultam a tavalyi szezonban. A célom eleinte igazából az volt, hogy csak a szórakozás és a szinten tartás végett elinduljak egy-két sífutó versenyen. Főleg azért, mert októberig nem edzettem semmit és a formám gyakorlatilag sehol nem volt. November környéken azonban kattant bennem valami, megváltozott a gondolkodásmódom és elkezdtem edzeni. Valamiért kihívásnak éreztem a biatlon világbajnokságot. Kíváncsi voltam, hogy tudok munka mellett felkészülni ilyen kevés idő alatt. Ez sikerült, ahogy sikerült, számomra ez egy nagyon jó teszt volt.
- Viszontláthatunk még a versenypályán biatlonos minőségben vagy már csak a munkád kapcsán?
- Jelenleg mindenképp tervben van a versenyzés, de hogy lesz-e ténylegesen időm rá, azt most nem tudom biztosra megmondani. Számomra a legfontosabb inkább az utánunk lévő nemzedék és a sportág életben tartása. Az utánpótlásban van a jövő. Munkámból adódóan viszont mindenképp jelen leszek az élsportban.
- Hogy szolgál az egészséged a három COVID fertőzés után?
- A tavalyi évben átestem a harmadik fertőzésen, azóta viszonylag rendben van az egészségügyi állapotom. Sajnos vannak visszamaradt tünetek és problémák. Ezek vagy elmúlnak idővel, vagy nem. Megtanultam kezelni őket és együtt élni velük
- Mik a céljaid?
- Tervekből és célokból nincsen hiány, de megfogadtam, hogy nem fedem fel senki előtt, mert túlságosan ambiciózusak.
